Volt egy Táltos, ki az erdőt járta, a neve Galen volt. A holló még most is hallja hangját: -Adjátok Attilának Galen erejét, és Galennek Attila fájdalmát! Galen lelkét Attilának adta, s Attila lett Nagy Fejedelem minden nép rettegésére, s csodálatára.

Hol az a bátor, vakmerő vándor ki éj sötétjét tépi szét?

Ki földi hatalomtól nem rettenve, az emberek szívébe

szabadságot tölt... fényből szeretetből,

de legfőképpen igazságból, mi átvilágítja szíveink,

s látjuk az egyszerű elpusztíthatatlan valóságot.

Lehullanak Ál arcaink"

Álvilágunk megszűnik.

Gyere vándor, hozd el az igazságot, mi felszabadít,

s visszafordít minket igaz önvalónk felé.

 Minden ami a Földön van, a Tiéd...

Nem veheti el Tőled senki.

Minden ember azzal az ajándékkal született,

hogy a természet mi körülveszi, megadja neki

az életéhez szükséges dolgokat.

Merj szabad lenni.

Ez boldogságod kulcsa.

A világ bolondjai összetartanak,

de útjuk mocsárba vezet, kiút abból nincsen.

Ne hidd, hogy félned kell: -Mert nincs mitől.

A boldogságot Önmagunkban találjuk meg.

Belőllünk fakad azáltal,

hogy felébresztjük kapcsolatunkat

a természettel.

Minnél inkább figyeled ezeket az igazságokat,

annál jobban fogod látni,

hogy a világ, amit az ember alkotott magának

egy valószerűtlen állapot,

amit már vissza nem fordithat.